Ráfordultunk az utolsó hétre itt Bécsben.

Most elkezdődik a búcsúzkodás. Persze Bécs marad, meg én is jövök majd még sokat, ahogy eddig, de most egy időszak biztosan véget ér.

Sok minden nem úgy alakult, ahogy terveztem, más dolgok meg még jobban is. Például ez a blog sem úgy sikerült, ahogy terveztem. Személyesnek nem elég személyes viszont diszkrétnek nem elég diszkrét. Sok történést nem írtam meg, mert a mögötte lévő motiváció már annyira privát, hogy nem akartam nyilvánosan kiírni ("Nem lehet mindent kiírni"). És más - itt nem megemlített dolgok - sem alakultak úgy, ahogy szerettem volna.

Viszont van ami még jobban is alakult. Például nem gondoltam, hogy ilyen könnyű lesz helytállni itt, ebben a Bábelben (by Tündi), de ez jól ment, és úgy érzem hasznos volt amit csináltam (ezt többek között abból is le tudom szűrni, hogy két új kolleginát is rám bíztak, hogy tanítsam őket), és sokat tanultam is.

Na, és mi is történt mostanában? Hát hol is kezdjem... Ez most itt is természetesen a céges karácsonyi partik időszaka. Ezek sem olyan bulik, amikről másnap az egész cég beszél. Itt sem ordított senki részegen a főnökével, és itt sem jött össze senki olyan kollégával, akinek felesége és gyerekei vannak, stb. Úgyhogy a "10 dolog, amit ne csinálj karácsonyi partin" című okos blogos jó tanácsokra itt sem volt szükség. Legalábbis az a kettő, amin voltam nem ilyen volt.

Az első egy nagy nemzetközi parti volt 40-50 ember, főleg a központból, de sokan jöttek az országokból is, Magyarországot képviselte talán a legnagyobb kontingens. Elmentünk egy itt divatos Heuriger-be, ami jó messze van a központtól, nekem 75 perc volt az út, és azt gondoltam, hogy el fogok késni, de mire odaértem, még a kontrolling vezető mondta a beszédet. Az udvaron. Úgyhogy nem sajnáltam a dolgot. Aztán kaja-pia, jövés-menés, otthoni és itteni kollégák stb. Jó volt, de azt nem tudom megszokni, hogy itt bent is lehet dohányozni az étteremben. Olyan büdös lett a ruhám, hogy azóta is ki van teregetve. Aztán 23:30-kor volt egy céges "bulibusz" ami a további bulizásra vágyó kollégákat bevitte a belvárosba. Ezzel én is bementem a Schwedenplatz-ig, és onnan mentem metróval haza, mivel itt még hajnali 1-ig is jár a metró. Velem jött a magyar különítmény egy része is, mert ők is a Campus könyékén laktak.

A másik egy kisebb forraltborozás és puncsozás volt a Belvederénél, amit eredetileg hétfőn tartottunk volna, de szerda lett. Ez a legszűkebb itteni csapattal volt:

A képen egy osztrákot rejtettünk el. Igen, ő az indiai lány. Egyébként van még itt négy román, egy ukrán egy bolgár, egy cseh, meg egy Bálint. És még hiányzik róla egy szerb és egy horvát. Multikulti. Itt kimondottan jó volt a hangulat, bár a hideg miatt korán hazamentünk.

Aztán munka, munka, munka. Amibe belekezdtem itt, azt lassan be is tudom fejezni, még egy kérdést kell tisztázni, jelesül, hogyan kell jelenteni, ha egy leánybank lízing és faktoring ügyletekkel kereskedik, de maga nem végez ilyen tevékenységet. Hát nem izgalmas?

Csütörtökön munkaszüneti nap volt, és otthon is szabit vettem ki, így volt itt egy szabadnapom. Ezt egy 4-5 órás sétával töltöttem, ami közben bementem egy használtruha boltba (ami itt annyira nem divat, mint otthon), és megvettem életem első motoros nadrágját. Ilyenem még sosem volt. És mivel most akciósak voltak a síruhák, és valaki azt hitte, hogy ez is az, 15€ volt az árcédulán. Azt hittem rosszul látok. A mellette lévő nadrágon azt írta, hogy motoros nadrág, az 159€ volt. Na, ez a szerencse.

Tegnap is egy nagyot sétáltam, mert egy kollégával megnéztük az ócskapiacot, ahol most rengetegen voltak. Nem tudom pontosan, de kb. 12-15km-t gyalogoltam. Ma meg lemostam a kocsit, amit összeszartak a galambok, és ha már autóban ültem elmentem a Prater-be sétálni egyet. Úgyhogy a kilométer nem hiányzik a lábamból, szerintem lesz is egy vízhólyag a jobb talpamon.