Megint Bécs. Ezúttal csak két nap, amiből másfél nap munka. Fura megint itt lenni. Kicsit olyan, mint volt, kicsit más. Az biztos, hogy hidegebb, mint amikor legutóbb találkoztunk, de nem zordabb.

Tettem egy nagy sétát, arra, ahol tudtam jól, hogy  mi van, de mégis érdekelt, és aztán egy olyan helyen kötöttem ki, ahol még sosem jártam. Nem is értem eddig hogy maradt ki a belváros kis utcás, macskaköves gyönyörű kis szelete, a Tiefer Graben - Wipplingerstraße - Tuchlaben - Herrengasse által határolt rész, közepén a Judenplatz, azaz "Zsidó tér", ahol a Holocaust emlékmű van. Hogy úgy mondjam, más mint otthon. Például sehol nem esik szó (a tér nevén kívül) zsidókról, cigányokról, vagy melegekről, csak osztrákokról. De van itt minden más is, templom, boltok, céhek, éttermek, kicsit olyan a hely, mintha Vác főterét megszoroznád az ötödik kerülettel, kivonva belőle a szemetet és a koszt, és hozzáadva néhány szerb koldust, és pont 0 db turistát, talán ez utóbbi betudható a nem túl kellemes időjárásnak (-4-6 °C és 10-15km/h szél), és annak, hogy eléggé holt szezon van, ami abból is látszik, hogy a Kärntner Straße-n csak egymillió (±10%) ember van ilyenkor.

A Campus meg olyan, mint amilyen volt. Csak az egyik fekete hajú recepciós lett szőke, amúgy minden változatlan. Kimondottan jól esett, hogy kedvesen, szeretettel üdvözöltek a "kollégák", akikkel két hónapot dolgoztam együtt. Mindenki mosolygott, többen hívtak ebédelni, kávézni, sőt még egy heti státusz meetingre is hívtak, amiken korábban részt vettem (na, arra nem megyek :-).

Holnap munka és megyek haza, és az is nagyon jó lesz.