Most már semmi sem áll a munka útjába. Tegnap lett e-mail címem ma pedig kaptam hozzáférést |_AZ_| adatbázishoz. Ahhoz, amiben Magyarország havi 17-20GB-nyi adata csak egy "mandant" a sok közül. Kaptam is melót, úgyhogy nekiláttam a komoly munkának. Két projektem lesz most, az egyik egy nemrég élesített fejlesztés tesztje, ezen még otthon is dolgoztam, most a másik végén leszek, a másik pedig a szép új csillagromboló adattárház definíciójának egy igen kis szűk szeletkéje.

Szóval nem unatkozom. A lakást kezdem belakni, nagyon jól érzem magam itt. Csak az idő szar. Sőt a három nap alatt egyre rosszabb lett. Ma még esett is egész nap, pedig reggel gondoltam egy kis csavargásra a városban, mert amióta itt vagyok, csak a Campust, a Favoritenstraße-t és a lakásomat láttam belülről. Meg a Billát. De még a teret sem sétáltam körbe, ahol lakom. Ennek egy egyszerű oka van: fáradt vagyok. De nagyon. Egyrészt fáraszt a munka, a folyamatos angol, de amikor nem angol van, akkor Bábel. Szlovákok, csehek, horvátok, románok, magyarok, és egy kevés osztrák, és mindenki aki ismerőst talál, a saját nyelvén kezd el beszélni. Ezt meg kell szokni. Nem panaszkodásból mondom, de ez tényleg fárasztó. Érdekes módon fárasztóbb, mint mindent érteni, ha érted, akkor ki tudod szűrni, hogy mi érdekel és mi nem, ha nem érted, akkor figyelsz, és elkapsz ezt-azt, ha akarod, ha nem.

Egyébként a körülmények nagyon jók, jó a kaja, jó a társaság, az emberek kedvesek, nekem végülis a Campus is bejön, bár ez az oda-ülsz-ahová-akarsz rendszer kétélű fegyver. Nem is működik komolyan, vannak akiknek egyszerűen saját helye van, és oda más nem ül, és ahogy észreveszem, sokan ragaszkodnak egy helyhez. Én is eddig háromszor ugyanoda ültem. Bár holnap egy horvát sráccal fogok többet dolgozni és megbeszéltük, hogy akkor egymás mellé ülünk, ez egy előny, kétségkívül.

Holnap este megyek haza, úgy döntöttem, hogy előtte felugrom az "albiba" kávézni. Úgyis sötét van már hatkor, szinte mindegy, hogy mikor indulok. Reggel is későn kel a nap, 240km-el később, mint otthon, és ez már számít (9 percet).

Szóval ilyenek a dolgos hétköznapok. Ma megnézek egy filmet. Szerencsére itt tudok letölteni (ingyenesen közzétett dél-koreai művészfilmeket természetesen), így esős időben sem vagyok csendben. Ma felfedeztem a mikró grillező funkcióját, így melegszendvics volt a vacsi, emiatt a mosogatógépet is fel kellett fedezni. Még megy. Remélem a mosószer tasakja tényleg feloldódik a vízben, ahogy spekuláltam...